/Majdnem elkéstem... :)/- Jó reggelt Salisbury! A következő számot a már egyszer hallott Félix küldi imádott kedvesének, Emilynek, és üzeni neki, hogy mindennél jobban szereti. Emily remélem hallasz minket, és hallgatod a számot! És akkor következzék B.O.B. és a Paramore - Airblanes című száma!- mondta be reggel a rádiós fickó.
- Oh… De drága!- mondta a mama, majd megfordult és kiment a szobámból. Március 5. napjának reggelén pontosan 09:00 órakor, kikecmeregtem az ágyamból, és elindultam a gardróbom felé, hogy felvegyek valami tisztességes ruhát, amikor valami hideg, és nedves dolgot éreztem a csípőmön…
Lenéztem a csípőmre, és két kézfejet láttam. Ujjai összekulcsolva hasam alján. Aztán már a hátamon is éreztem, ahogy valaki hozzám simul hátulról. Éreztem, ahogy a melegség eláraszt a lábamtól a fejem búbjáig. Egy percig sem gondolkodtam, hogy ki lehet az. Csak gyorsan megfordultam, és az ágyra löktem. Ráhasaltam finom, gondosan kivasalt ingére, és csókoltam, addig, míg el nem tolt magától. Amikor ezt megtette, akkor néztem csak meg rendesen, hogy Félix tiszta víz.
Vagyis a haja vizes volt. Arra gondoltam, hogy esett az eső, de aztán amikor kinéztem az ablakon, ami fel is tűnt neki, láttam, hogy hét ágra tűz kint a nap.
- Nem az eső miatt vagyok vizes. – mondta, és elkezdett lehámozni magáról. - Ha lemászol rólam, elmagyarázom. Jól vagy Emily? Mi van veled?- kérdezte.
- Semmi. - válaszoltam egyszerűen.
- Érdekel, miért vagyok vizes? – kérdezte ismét.
- Persze.
- Nos, nektározni voltuk Love Lake-ben, és vízi csatáztunk, a tó-tündérekkel. Amikor eltaláltam az egyiküket, a csaja, a felem fölé idézett egy felhőt. Amiből, mint tudjuk, esik az eső. Lehet, hogy most nem lá… - nem hagytam, hogy befejezze a mondatot.
- Aletta meghalt. – mondtam. - tod. –fejezte be a mondatát.
– Micsoda? Hogyan történt? Annyira sajnálom Emily!
- Nem tudom hogyan… - és csak zokogtam. A vállára hajtottam a fejem és sírtam. Így telt el egy pár perc, majd elállt. Megnyugodtam. Félix felemelte a fejem, majd a szemembe nézve
megszólalt. :
- Menj, és végezd el a reggeli ügyeid! Én, megvárlak itt.
- Megígéred, hogy nem mész sehová?
- Megígérem. A fürdő felé vettem az irányt. Letusoltam, majd fogat mostam. A hajamat összefogtam egy gumival, és visszamentem a szobámba. Félix ugyan úgy feküdt, mint amikor otthagytam. Fekete ing volt rajta, farmer, és a szokásos deszkás cipője. A haja még vizesebb. Arra gondoltam, hozok neki egy törülközőt, de aztán meg gondoltam magam, hisz nem sokat segített volna neki.
- Jobban vagy? – kérdezte aggodalmasan.
- Igen. Sokkal jobban. –javítottam ki.
- Akkor jó. – felállt, és közelebb lépet, ezzel elrontva mindent. Ahogy elém ért, a nap fénye, teljes egészében beterítette. Megint tündérként láttam. Az esőfelhő tényleg ott lebegett felette. Ahogy azt mesélte.
Fehér szárnyai, csillogtak a napsütésben. Zöld inge én nadrágja láttán, valami fura érzés fogott el.
Úgy éreztem meg kell tennem. Letepertem. Megint. Nem tudtam uralkodni magamon. Az ágyra érkezve megálltam egy pillanatra. Ez jól jött neki, mert ki akart csúszni alólam. Így majdnem meg is tette. De mivel gondolatom szerint nem akart megbántani, csak szimplán átfordultunk a másik oldalra. Így ő volt felül. Hirtelen eltorzult az arca, majd eltűnt. Aztán már én is értettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése