Félix
Sziasztok!
A hivatalos nevem, Félix Atlas Jost. Ha szigorúan vesszük, 130 éve élek ezen a Földön. Elméletileg viszont 15 éves vagyok. Egy Salisbury nevű kisvárosban tengetem napjaimat, Londontól 30 km-re.
1881. október 4.-én születtem, LOVE LAKE-ben (ahol minden tündér).
Édesanyám Mrs. Korinna Jost. Édesapám Mr. Dorián Jost. Mindketten 230 évesek.
A szüleim második gyermekeként jöttem a világra. A bátyám, és köztem 25 év a korkülönbség.
Életem első 5 évét LOVE LAKE-ben töltöttem, de mivel a Merkúró egyértelműen kimondja, hogy a gyerekeknek 5. életévük betöltésével el kell hagyniuk a Szülőföldet, Londonba költöztünk. Akkoriban még csak négytagú volt a családunk.
Az elkövetkezendő 20 évet itt töltöttem, majd Amerikába utaztam, tanulási célzattal. Az egyetemből nem lett semmi. Szerelmes lettem, de mint később kiderült, a lány csalfa volt, és még csak nem is volt őszinte a szerelme. Elhagyott, egy másik férfiért.
Aztán én visszarepültem Londonba. (Természetesen repülőn.)
Akkor már Veroniká is a családdal élt, de az ő szüleit a Merkúró ölette meg. Anyámék örökbe fogadták. Így éltünk itt, a háborúig.
Miután 1939. szeptember 1-jén kitört a Második Világháború, nem sokáig lakhattunk Anglia fővárosában. Ezért vidékre költöztünk. Pontosabban ide, Salisbury-be.
Vagyis, hivatalosan ide voltunk „regisztrálva” de a valóságban egy cseppnyi időt sem töltöttünk emberek között. Sokkal inkább a mieinkkel éltünk, LOVE LAKE-ben. Nem is volt csoda, hiszen a Merkúró olyan rendeleteket hozott, mint amilyenek miatt, mi sem vonulhattunk be, a fivéremmel. Fent kellett tartaniuk a biztonság illúzióját, még ha nem is tudták a háború kimeneteleit. Ugyan rendelkeztek olyan jövőlátókkal, mint az édesanyám, mégsem tudták pontosan meghatározni az események idejét, és helyszínét.
Ezért amíg a háború tartott, a Merkúró tanács igencsak sok tündér-családot telepített vissza a Szülőföldre.
Bezzeg a Vámpír Rend, és a Farkas Tanács. A legjobb harcosaikat küldték Anglia (valamint Románia, és Bulgária) zászlaja alá.
Ez volt az egyik ok, amiért igencsak forró a levegő a tanácsosok között.
A háború után kimerészkedtünk az emberek közé. Mivel akkor már bőven betöltöttem a 15, legalább 20 évesnek néztem ki, még ha el is múltam már 60. Az igazság az, hogy nagyon kevésszer voltam szerelmes életemben. De egy gyönyörű tavaszi napon, 1956-ban, egy karneválon találkoztam a világ leggyönyörűbb nőjével. (Akkoriban így gondoltam.)
A neve Evelyn Faith volt. Mint a neve ő is olyan hűséges volt. (Faith = hűség) Több, mint két évig voltunk együtt, amikor észrevette, hogy nem öregszem. A csókos dolgot megoldottam: egy éjjel, amikor aludt, elvittem, és levetettem róla a tündérlátást.
Valahogy el kellett hitetnem vele, hogy én már nem vagyok neki többé, és akkor az a furcsa, sőt talán beteges ötletem támad, hogy megrendezem a saját halálom. Így is lett. Elüttettem magam, a többit a szüleimre bíztam. Édesanyám megrendezte a temetésem, és a lányt is meghívta. Nem nehéz, 9 órán át egy helyben feküdni, ha az ember ismer egy jó bájitalfőző mágust.
Akkoriban hamis személyim, és útlevelem volt. A háború után mindenkit csak egy halott emberi személy hamis adataival engedett „ki” a Merkúró. Én egy George Harryson nevű fickót kaptam ki, aki tengerészgyalogos volt. A tengerbe fulladt, egy baleset alkalmával.
Pár évvel később Evelynt feleségül adták egy Peter Ficzpatrik nevű férfihez, aki állandóan iszákos volt. Nem kezdem magyarázni az érdekházasságot, hiszen biztosan tudjátok mi az. Evelyn szülei bankárok voltak, aztán jött a háború…
Miután egykori szerelmem elkelt, visszavettem a nevem, és inkognitóban dolgozni kezdtem apám cégénél.
Aztán nem is olyan régen, 1994-ben (Emily születése előtt egy évvel) meghívót kaptam egy hivatalos vacsorára, a Merkúróhoz.
Az este fénypontja az volt, amikor elárulták miért hívtak engem oda. Az indok pedig nem volt más, mint:
Megfigyelni Emily egész életét.
Nem is volt vele bajom, egy darabig. Aztán teljesen begolyóztam tőle. Szerelmes lettem. Ismét.
És ezt utáltam. Utáltam, hogy szeretem.
Minden lány, akivel így érzek, kárt tesz bennem.
De Emily, hah…
Nem tudom, hogy fog alakulni a kapcsolatunk, de remélem Tamina csak az igazat fogja nektek leírni.
Olvassátok továbbra is a történetünket, mert biztos vagyok benne, hogy lesznek még érdekes fordulatok!
Szevasz & Tavasz
Félix
Emily
Halihó!
Hol is kezdjem?
Mondjuk az elején!
1995. március 16. napján jöttem a világra Londonban.
Édesanyám Shila Morgan. Édesapám Edgár Demetry.
Amikor megszülettem, a szüleim még együtt éltek, de apumnak nagyon sokat kellett utazni, és ez a kapcsolatuk rovására ment. Anyám mindig is jobban szerette, ha a férje mellette van, és az, hogy egy hónapban kétszer látták egymást, kicsit frusztrálta anyát.
Testvérem nincs. De soha nem késő…
Mellesleg Emily Hannah Morgan néven vagyok anyakönyvezve, de a középső nevemet csak az anyu használja, és ő is, csak amikor szid.
A szüleim a világra jöttem után 5 évre elváltak, és anya levédette az összes adatunkat a rendőrségen. Salisbury-be költöztünk, azóta itt élünk. Itt kezdtem az iskolát, és még most is ide járok. A gimnáziumomban 5 éves képzésre járok, ahol most a nulladik évet töltöm. A 8/a-ba járok, mert a termünk a 8-as folyosón, az „a” osztály.
Az életem dög unalom.
Helyesbítek, csak az volt.
Aztán megismertem Félixet.
Ugyebár ti már tudjátok, hogy Félix és családja azok különleges emberek közé tartozik, akik… hogy is mondjam… tündérek.
Amióta rájöttem, hogy a körülöttem lévő világ cseppet sem olyan, mint azt eddigi életemben megszoktam, minden más. Mindenhez máshogy viszonyulok. Minden új értelmet nyert.
Szerelmem, Félix. Őz az első. Mindenben. (Remélem, értitek, mire gondolok. Mármint, ha olvastátok Tamina írásait, biztosan értitek.)
Remélem, ezzel mindent leírtam, amire kíváncsiak vagytok.
Ha mégsem Taminán keresztül elértek!
Na, csaó!
Emily
Korinna
Szervusztok!
A nevem Mrs. Jost, de mindenki Korinnának szólít.
1781. augusztus 1. napján születtem Coventry városában, mint Korinna Dayton.
Amikor 16 éves voltam, egy könyvesboltban, találkoztam egy Dorián nevű fiúval. Kék szemeibe nézve, első pillantásra szerelmes lettem. Az érzés kölcsönös volt. 18 múltam éppen, amikor a fiú elmondta nekem élete legnagyobb titkát.
Még abban az évben összeházasodtunk. Minden emberi módon egymáshoz akarunk tartozni.
Viszont mivel a Dorián féle lények örökké élnek, én pedig halandó voltam, egyszer el kellett volna válnunk. Dorián elhatározta, hogy soha nem fog elengedni, így a tündértanács, - más néven a Merkúró – elé járult. Arra kérte őket, hogy változtassanak engem is tündérré.
Az alapító ősök meg is tették, de volt egy feltételük:
Életemben, csak két gyermeknek adhatok életet.
Most biztosan azt kérdezitek, hogy hogyan lehet így három gyerekünk. Elmesélem.
1856.-ban jött világra első fiam, aki a Rafael nevet kapta.
25 évvel később, 1881.-ben megszületett Félix is.
1903.-ban Doriánnal elhatároztuk magunkat. Örökbe akartunk fogadni egy lányt.
Amikor az árvaházban megláttuk az ében hajú, csillogóan kék szemű kislányt, tudtuk, hogy a családunk vele fog bővülni. A kislány kilenc éves volt, a neve pedig Veroniká. Természetesen tündér. A szüleit meggyilkolták, árulás vádjával.
Amikor Félix hazajött az egyetemről, vidékre költöztünk. Nem sokat tartózkodtunk ugyan az emberek között, hiszen a háború ideje alatt a Szülőföldön kellett élnünk.
Viszont mikor végre véget ért a háború, Salisbury-be költöztünk.
Azóta itt élünk.
Mellesleg a képességem a jövőbe látás. Igazán képlékeny, nekem elhihetitek.
Ezért évek óta fejlesztem magam, hogy minél kisebbre szűkítsem a lehetőségek körét. Az esetek többségében egy jó, és egy rossz lehetőséget látok. A végkimenetel a személyen múlik.
Hát, én elmondtam a családunk történetét, remélem minden kérdésetekre választ kaptatok.
Ha nem, kérdezzétek Taminát!
A viszont látásra!
Korinna
Dorián
Örülök, hogy hozzákezdtetek elolvasni a bemutatkozásom!
Mr. Jost vagyok, vagyis Dorián.
1781. november 16.-án születtem, egy anyaotthonban, Bristolban. Világra jöttem után, anyám kirakott a hóba, apám házának ajtajába. Több mint 3 órát feküdtem ott, egy kosárban.
Aztán édesapám hazaért a munkahelyéről.
Apám tündérként született, én viszont csak félig voltam az. Bennem „aktiválni” kellett a gént. Édesapámat letartóztatták, mert együtt hált egy emberrel. De mielőtt börtönbe zárták volna, teljes jogúvá tett.
A képességem a következő: humánusan „erőltethetem” rá egy személyre az akaratom. Más néven az irányítás képességét birtoklom. Mégsem olyan, mint az embereknél. Az enyém mentális.
Nem kérem meg a személyt, nem zsarolom, vagy ilyesfélék.
Csak rákoncentrálok a kiválasztott személyre, és elképzelem, amint megteszi, amit szeretnék.
És megtörténik.
16 évesen egy könyvesboltban dolgoztam. Egy átlagos munkanapomon, bejött egy elképesztően gyönyörű lány. A neve Korinna. Első látásra szerelem volt, én mondom.
De egy idő után aggasztani kezdett a tény, hogy nem lehetünk örökké együtt. Ennek értelmében a Merkúró elé járultam, és szívességet kértem tőlük.
Megadták, amit mindketten akartunk. Viszont meg kellett fizetnünk érte.
Korinnának és nekem, csak két vér szerinti gyerekünk lehetett.
A feleségem biztosan elmesélte már, hogy Veronikát örökbe fogadtuk.
A lányunk nem igazán szeret erről beszélni.
A családi vállalkozásról pedig csak annyit, hogy remélem, a gyerekeink öröklik majd.
Ha esetleg nem tudnátok, a cégünk lakberendezéssel, és egyedi bútorkészítéssel foglalkozik.
Igazából ennyit tudtam mesélni nektek.
Ha lennének még kérdéseitek, nyugodtam forduljatok a család kedves barátjához: Taminához!
Ő biztosan segít majd nektek!
Búcsúzik:
Dorián
Rafael
Cső!
A nevem Rafael Jost, de a haveroknak csak Raff. 155 éves vagyok. Nem is látszok annyinak, ha?
Képességem a levitáció. Nem nagy ördöngösség, csak az elmémet rápontosítom egy tárgyra, és a kezemmel arra mozgathatom, amerre csak akarom. De más tárgyakon nem tudom átrepíteni. Még... Mellesleg ezzel általában sok embert idegesítek fel, de mit tegyek ha élvezem, na.
Képességem a levitáció. Nem nagy ördöngösség, csak az elmémet rápontosítom egy tárgyra, és a kezemmel arra mozgathatom, amerre csak akarom. De más tárgyakon nem tudom átrepíteni. Még... Mellesleg ezzel általában sok embert idegesítek fel, de mit tegyek ha élvezem, na.
A családommal Salisbury-ben élek, egy tök jó kisvárosban.
Van egy nőm, Lis. Szeretem is meg minden.
Igazából nincs nekem bajom Félix csajával, Emilyvel, de mit törjem magam nála, amikor még csak hozzám sem szól. Eddig is kb. kétszer beszéltünk, és az sem tartott 5 percnél tovább.
Amikor például nekem kellett fuvarozni, én tök jól elbeszélgettem volna vele, erre ő meg tök gorombán szól hozzám. Nem volt túlságosan oda, hogy a Range Rover-emben kocsikázhat.
És az igazat megvallva Lis sem repesett az örömtől, amikor megtudta, hogy én vittem suliba Emilyt. Olyan féltékeny lett, tyű… Nem azért, nem azt mondom, hogy Emily nem jó bőr, de nem igazán az esetem, inkább a Lis féle csajok. Nem tudom, miért kellett akkora fesztivált csapni.
Mellesleg Lis nem tudja, mi vagyok. Ő ember. A látást úgy vetettem le róla, ahogy annak idején Félix, arról az Evelyn csajról.
Nekem ez az utolsó évem ebben a suliban. Még nem tudom, mit csinálok majd a gimi után. Talán apa boltjában fogok dolgozni.
Mind egy, majd elválik.
Addig is, ha belém estetek, és többet akartok tudni rólam, kérdezzétek Tamit!
Na csákány!
Raff
Veroniká
Üdv!
Veroniká a nevem. Ősi kelta név, a becézése Vero. Általában így szoktak hívni.
1894 utolsó napján születtem. A szüleimet pár nappal ezután meggyilkolta a Merkúró. Mivel árulók voltak. Nem vagyok rá büszke, de nem tehetek ellene semmit.
9 éves koromban, az árvaházban bejött egy házaspár a szobámba. Azt mondták elvisznek magukkal, egy jobb helyre.
Másnap tényleg eljöttek. Ez volt az első alkalom, amikor valakiben megbíztam.
Később találkoztam a bátyáimmal is. A legjobb fejek!
Szeretem őket.
Az egész családot.
Talán sokan gondolják úgy, hogy nem vagyok valami kedves teremtés, de a képességemnek köszönhetően ez sokszor igaz rám.
A képességem az álomlátás. Ez egy igen kifinomult képesség. Erős hatást gyakorol a mentális, és fizikai lényemre egyaránt. A következő képen működik:
Este lefekszem, és pillanatképeket, úgynevezett „fotókat” látok a következő napból. Nagyon fontos, hogy nyugodtan aludjak, és minden nap ugyan annyit, mert ha ez nem így történik, elvesznek a képek. Utálom, amikor a véletlenség bizalmatlanságára vagyok utalva. Olyankor sokkal komolyabb, és durvább vagyok. Csököttebb másokkal.
A fiúmmal, Josh-sal nem régen szakítottunk. Nehéz egy tündér fiúval, mit ne mondjak. Főleg ha az a tündérfiú egy nőcsábász, hűtlen szoknyapecér. Minden tündérlánnyal összeszűri a levet, akit meglát…
Jobb is így. Úgyis láttam előre...
Emilyvel eléggé jóban vagyunk. A múltkor, amikor az osztályban elkezdték szívatni, kiálltam mellette. Hiszen a családunk tagja. Születése óta az.
Hát, ennyi rólam!
Légyszi csak akkor birizgáljátok Taminát, ha valami nagyon fontos dolog maradt ki a bemutatkozásomból!
Előre is, köszi!
Ciaó!
Vero
