/Időben... :)/Reggel már az ágyamban ébredtem. Az óra ugyan úgy csörgött mint minden reggel. Minden ugyan úgy ment, mint ahogy szokott... Viszont, ma nem Félix, hanem Raff jött értem.: Amikor kiléptem az ajtón, nem a szokásos kis robogót láttam, hanem a hatalmas fekete gépet, amivel Rafael járt az iskolába. Egy méretes Range Rover volt. Rafael a kocsinak támaszkodott a csípőjével, karjait maga előtt keresztbe fonta. Engem nézett, ahogy lassan leballagtam a járdán.
- Jó reggelt! - szólt olyan kedvesen, ahogy csak tőle tellett.
- Neked is! Hol van Félix? - csaptam a közepébe. De aztán Rafael arckifejezése láttán elfogott az az érzés, amit a hibáim után érzek. Az a bizonyos ,,ezt talán még sem kellett volna" érzés.
- Nektározni. - válaszolta, mintha ez lenne a világ leg egyértelműbb dolga.
- Az meg mi a jó franc? - kérdeztem, mert már nagyon felidegesített ez a gúnyvigyor, és ez a hangnem.
- Nyugi, nyugi! Enni mentek. Holnap jönnek. - mondta.
Ezzel ennyiben is hagytuk a dolgot. Az út további részében nem volt több témánk, úgy hogy csendesen telt el az utazás. A suliba érve, minden olyan volt, mint az előtt. Még mielőtt megismertem Félixet. Egyszerű, eseménytelen, és szürke. Végig unatkoztam az összes órámat, aztán vártam Rafaelt, hogy meg tudjam kérdezni, hazavisz-e vagy gyalogoljak. Azt mondta, még foci edzése lesz, úgy hogy ne haragudjak, de nem tud haza szállítani. Semmiféle rosszindulat nélkül elköszöntem, és hazafelé vettem az irányt. Éreztem a párolgó pocsolyák illatát, és a lucskos sarat is. Szerettem ezt az illatot. Mindig a kiskoromra emlékeztetett. Arra az őszre, amikor a papával horgászni jártunk, és mindig belenyúltam a szömörcébe. A papa pedig sarat kent rá, másnapra pedig elmúlt. Amikor hazaértem, lehajítottam a táskám az ágyam mellé, és bekapcsoltam a gépemet. A mama még nem volt otthon, úgy hogy amíg bejött a gépem, addig lementem a konyhába, és előkészítettem az ebédnek valót. Spagettit
akartam csinálni. Feltettem vizet főni a tésztának, és ezzel egyetemben, felrohantam a szobámba. Levágódtam a székemre, és rákattintottam az e-mail ikonra. Aztán futás vissza le. Már forrt a víz, ezért beletettem a tésztát, és levettem a gázról a szósz, mert azt még tegnap előkészítettem. Leszűrtem a tésztát, aztán ráöntöttem a szósz, és felvittem egy jó adagot a szobámba is.
Láttam, hogy kaptam egy e-mailt Aletta címéről is. Megnéztem mi volt benne. De amint rákattintottam, fekete lett a képernyő, és egy hosszú mindent mondó felirat jelent meg rajta: ,,Tisztelettel, és mély gyásszal búcsúzunk Aletta Hitstől" Erre a mondatra megfagyott bennem a vér...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése