15. fejezet: Elmész...

/Nem volt gépem a héten, el nem bírom mondani (vagy írni), hogy mennyire sajnálom!!! O.O/

Csókunkat addig húztam, amíg csak képes voltam rá.
De egyszer csak éreztem, hogy ajkai elválnak az enyémektől. Ziháltam, ahogy Ő is. De végül sikerült kinyögnie egy mondatot.
- Mennem kell. -búgta halkan.
- Mit? Hova? -kérdeztem rémülten.
- Hhh... Haza. Tudod te mennyi az idő? -kérdezett vissza mosolyogva.
- Nem. Miért már olyan sok? -teljesen elvesztettem az időérzékemet. Az idő volt az utolsó dolog, amire gondoltam amikor Félix karjaiban tölthettem azt.
- Hát, nagyjából negyed kilenc. - mondta, és éreztem, hogy visszafolytja a nevetést.
-Akkor otthon a helyed.
-Vagy melletted.
-Hhh.. Igaz, de anyukád biztosan aggódik már érted.
-Ááá.. Annya tudja hol vagyok. Nem meséltem neked a telepátiáról? Tündér-tündér között működik. Olyan mint egy GPS.
-És neked és nekem mikor lehet? -érdeklődtem.
-Emily! Csak azt nem gondolod, hogy valaha tündér leszel?! Mond hogy nem! -mondta kicsit hangosabban a kelleténél. Ebben a pillanatban eltűnt. A mama lépett be az ajtómon. Értetlenkedő arcáról leszűrtem, hogy hallotta Félix utolsó pár szavát. Rá is kérdezett:
-Ki volt a szobádban?
-Senki-még jó hogy a TV be volt kapcsolva, mert így könnyebben hazudhattam. -csak a TV-ben megy a sorozatom.
A National Geographic-kon egy cickányos műsor ment éppen. Eléggé gáz volt, hogy azt kellett hazudnom, a mamának, hogy egy cickányos műsorban az állatkák emberi nyelven ordibálnak egymással. De nem igazán volt mi mást tenni. A mama végül megtörte a kínzó csendet.:
- Nem vagy éhes? Lemegyek készítek neked valami utó-vacsit, jó?
- OK. Köszönöm.
Majd megfordult és kiment az ajtón. Előkészítettem a zuhanyzós cuccomat, miközben minden egyes pillanatban az ablakban kutattam Félix arca után. A levegőt kémleltem egy hangért. Hogy talán visszajön. De nem jött. Lerohantam a lépcsőn, a mamát láttam meg, ahogy egy sonkás-sajtos melegszendvicset készít, grillezett sajttal a tetején. Nem bírtam ki. Meg kellett kérdezem.:
- Héj, mama! Mi ett volna, ha azt mondom, hogy Félix volt a szobámban?
-Hát, egy biztos. Ha azt csináltátok vona, amire most gondolok, akkor szerintem nem látod többet a fickót.
- Ahha. Értem. Köszi az őszinteséget. Meg a szendvicset is. - mondtam, és elmásztam a nappaliig a tányérral a kezemben.