/Végre időben!:)/A suliba, mint mindig gyalog mentem. Még szerencse, mert ha Félix értem jön, anya azt hiszi, meg akar kérni egy hét múlva. Reggel így is azzal kezdte, hogy Félixszel álmodtam-e, mert úgy hallotta, hogy álmomban beszélek. Amikor beértem a suliba, Félix ott állt az osztálytermem ajtajában. Rám várt. Nyomott egy puszit.
- Miért adsz mindig puszit? – kérdeztem.
- Hidd el sokkal, inkább csókolnálak meg, de sajnos a suliban tilos az ilyesmi. – vigyorgott.
- Kimenjünk az udvarra? – viccelődtem.
- Megkaptad a számot?
- Igen, és még két dolog. – mosolygott egyet, amitől elkábultam, és minden gondolatom elszállt a fejemből. – Az egyik, hogy szeretlek, a másik pedig az, hogy megőrültél. Még jó, hogy a házban csak egy rádió van, és az az én szobámban található. És ha anyu meghallja? – korholtam.
- Ne haragudj. De tudod, hogy szeretlek ugye? – kérdezte megbánóan.
- Tessék? Nem hallottam rendesen. – incselkedtem.
- Menj fülészetre! – szólalt meg mögöttem, egy hang, tudtam, hogy valahonnan ismerem. Lágy női hang volt, de éreztem rajta, hogy mosolyog. Amikor megfordultam, Verot láttam magam előtt.
- Ó, szia!
- Szia. Mizujs veletek? Szövögetitek a szerelmi szálaitokat? – kérdezte incselkedve.
- Mint bátyád, - szólalt fel Félix – utasítalak, hogy ne üsd bele az orrod kettőnk dolgába.
- Jól van, na! Már megyek is. Amúgy is órám van! – mondta, és elviharzott.
- Szeretlek. - Mondta ki ismét, egy újabb puszi után. – Nem kéne még órára mennünk?
- De nem akarok nélküled akárhol is lenni. – siránkoztam.
- Én sem akarom, hogy egyedül légy az osztályodba járó húsz fiúval.
- Na mi az csak nem féltékeny vagy? – incselkedtem.
- Ez nem kérdés Emily, nézd milyen gyönyörű vagy.
Ezt igazán nem értettem, hiszen csak a kopott farmerem, és egy kékes rövid ujjú volt rajtam. Még mielőtt bementem az osztályba, nyomott még egy puszit, de beljebb hajolt, hogy az osztályban ülő fiúk lássák. Félix nagyon ravasz volt ebből a szempontból. Fura volt, mert az eddig megszokott bókokat sem dobálták már a srácok a fejemhez, Félix miatt. Azt gondoltam, nem baj, hiszen a suli második legjobb férfija az enyém. Na nem mintha ez lenne a lényeg, mert én nem azért szeretem Félixet, mert népszerű, hanem azért amilyen. Azt hiszem fülig, belehabarodtam. A lányok az osztályban mind ilyeneket mondtak, hogy:
- Beleestél, mint vak ló a szakadékba. – meg hogy
- Juj, de kipirultál! – és még hasonlókat. De engem igazából nem érdekel. Csak az, hogy vége legyen már az órának, és újra láthassam Félix mosolyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése