Úgy terveztem, alszom egy jót, hiszen a kedvenc pizsamám volt rajtam, ami egy karibi kék selyem darab volt. Meggyújtottam egy rózsa illatú gyertyát, ami magától kialszik, ha elégett, de az illata ugyan úgy betölti majd a levegőt. Még mielőtt bebújtam volna az ágyamba lementem és ettem egy muffin-t amit, anya készített, míg én oda voltam Félixszel. Hhh… és megint Félixnél lyukadunk ki. Gondoltam megpróbálok nem Őrá gondolni, de nem ment. Csak Ő járt a fejemben, és hogy vajon Ő is rám gondol-e. Nem tudom. Úgy éreztem magam, mint egy romantikus regény főhősnője, aki oda van egy férfiért, akit alig ismer, és a végén kiderül, hogy a férfi viszont szereti. És az életük egy Happy End. Szerintem mi nem így vagyunk Félixszel. Ezért nem tudom, miért éreztem úgy. Megettem a muffin-t, ami nagyon finom volt, mert amúgy is szeretem az áfonyát, muffin-ban, pedig még inkább.
Felmentem a szobámba, és kinyitottam az ablakot, mert melegem volt. Aztán bebújtam az ágyamba, és elaludtam. Hirtelen felriadtam, mert forró érintést éreztem a combomon. A térdem oldalától, egészen a csípőmig húzott egy finom csíkot az a forró kéz ami megérintett. Lenéztem a lábamra, és egy ismerős hangot hallottam:
- Nyugodj meg! Csak én vagyok az. – suttogta a mézédes hang.
Egy percig sem gondolkodtam rajta, hogy vajon ki lehet az, hiszen ezt a hangot ezer közül is felismerném. Felültem, és álmosan nyitogattam a szemem. Az idegen, aki Félix volt, közelebb hajolt, a
csípőmnél fogva megemelt, de csak egy pillanatra, amíg az ölébe rakott. Észre sem vettem, hogy már máshogy ült az ágyamon. Tenyerét lágyan a lapockámra helyezte, így húzott még közelebb magához.
- Nem baj, hogy itt vagyok? – kérdezte megilletődve.
- Hogy jöttél be? – válaszoltam egy újabb kéréssel.
- Nem csak ajtón lehet közlekedni! – mondta és elmosolyodott.
- Azt tudom, hogy nem az ajtón jöttél be. De a falon te sem tudsz átmenni. - mondtam fülég érő szájjal - Vagy igen? – fagyott le a mosolyom.
- Hmm… Lássuk csak. Gyorsaság. Repülés.. Halhatatlanság. Természetfeletti szépség, és illat. És még egy más különleges képesség. Nem, a falon át mászkálás nincs a listán. – és felkacagott.
- Ez komoly? – kérdeztem megdöbbenve. – Neked ezek a képességeid?
- Igen. De ugye nem… - a mondat közepén elakadt a hangja.
- Mit nem?
- Nem zavar? Vagy azt akarod, hogy…
- Félix, hogy?
- Hogy elmenjek? Nem akarsz többet találkozni?
- Félix nem, nem erre nem is gondoltam. Ez. Meg sem fordult a fejemben. – keltem ki magamból. Hogyan is gondolhatta ez? Nem értem, azt hiszem kedvelem. És szerintem Ő is engem. Nem tudom. Én nem akarom, hogy elmenjen. Nem. Maradjon, nem szeretném elveszíteni Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése