8. fejezet: Ígéretek Nagyon romantikus!

- Jól van. Rendben. Emily. Nyugodj meg. – csitított le.

- Jó de ne beszélj nekem erről. – mondtam még mindig kicsit kétségbe esve.

- Nyugodj meg. Ígérem, soha többé nem fogok beszélni neked ilyesmiről.

- Jól van. Tudod, itt van egy szó a nyelvemen, de félek kimondani.

- Találgassak?

- Aha. Miért ne?

- Oké. Mondjuk. Milyen betűvel kezdődik? – mosolygott.

- Azt hiszem sz-szel. Igen határozottan sz-szel.

- Szóval sz-szel. Szívem? Szerelmem? Szeretlek?

- Nem az első.

- Akkor szerelmem vagy szeretlek.

- Most sem az első.

- Ezek szerint a szó szeretlek.

- Úgy van. – mosolyodtam el végül én is.

- Hát mond ki!

- De nem merem. – ismertem be.

- Miért? – érdeklődött kíváncsian tovább.

- Azért mert nem tudom mit fogsz mondani. Hiszen még csak az első randink volt meg, de itt ülsz az ágyamon hajnali fél kettőkor. – vallottam színt ismét.

- Nem hiszem, hogy leharapom a fejed ha kimondod, hogy szeretsz.

- De lehet, hogy elmész, és itt hagysz, mert megijedsz.

- Nem foglak itt hagyni. Ne aggódj. Nem teszek semmit.

- Jól van oké. Kimondom.

- Tudod mit? – mondta és tartott egy kis hatásszünetet. – Szeretlek.

- Én is szeretlek. – mondtam ki boldogan. És tudtam, hogy Ő is szeret. Ez adott önbizalmat. Szeret, és én is szeretem.

Közelebb húzott magához, hogy meg tudjon csókolni. A csókja tele volt szerelemmel. Olyan tüzes és gyöngéd volt. Ajkait finoman az enyémekhez érintette, arcomat keretbe zárták kezei. Lassan hátradöntött, miközben, én a csípője köré fontam lábaim, és úgy éreztem, soha többé nem akarom elengedni. Finoman elhúzta egyik kezét az arcomról, hogy meg tudjon támaszkodni az ágyon. Másik kezét is elhúzta, miután meggyőződött róla, hogy teljes

testtel fekszem az ágyon. Jobb tenyere, még mindig az ágyamon támaszkodott, a bal pedig szépen lassan magunkra húzta a takarót. És mind ez egy csók alatt történt. Arra eszméltem fel, hogy Félix az ágyamban fekszik, én pedig, fél testtel rajta. Nem szóltunk egy szót sem. Nagyjából fél óra múlva elaludtam. Reggel, amikor felébredtem, bekapcsolt a rádió.

Be szoktam állítani, így az az ébresztő óra is. Amikor bekapcsolt így szólt a műsorvezető: - Ezt a számot Félix küldi Emilynek, és azt üzeni, szereti, és jó reggelt kíván neki. – Nem hittem a fülemnek.

- Ez az Emily én vagyok? Neked is jó reggelt Félix! – motyogtam magamban.