Hogy tetszik a második könyv?

2011. november 20., vasárnap

29. fejezet: Az éj leple alatt...

 

  /Vasárnap :D Láttam a B.D.-t!!! Annyira jó, érdemes megnézni! /

Félix lassan, bizonytalan mozdulattal, levette rólam a felsőm. Most én következtem. Fekete, selyem ingjét lágy mozdulatokkal csúsztattam le válláról, miután végig gomboltam a sort. Már csak a fehérnemű, és a nadrág volt rajtam. Ekkor jött az ijesztő rész. Fel is merült bennem a kérdés, ezt vajon hogy oldja meg. 

Aztán elszállt belőlem minden kételkedés, ugyan is a csípőmnél fogva felkapott, és a fürdőben lévő csap, pult részére ültetett. Lehúzta a farmerom cipzárját, míg én a nyak egyik oldalára tettem az összes hajamat. Jelentőségteljes pillantást vetett a ő nadrágjára. Láthatóan zavarta, hogy nem érintkezek vele. A keze már a combomnál járt, és egyre lejjebb csúszott, amikor megragadtam lábaimmal derekát, és közelebb húztam magamhoz. Kigomboltam nadrágját, hogy megszabadítsam tőle. A cipzárral vacakoltam kicsit, de kezemre fektette övét, s együtt megoldottunk. Majd következett egy hosszú, szerelmes pillantás egymás szemébe. 

Csak bámultam égszínkék szemét, és kiolvastam belőle az összes érzelmet, amit csak képes voltam. Szerelmet, vágyat, törődést, és legvégül várakozást.
- Szeretlek... - suttogta. A szívem majd kiugrott a mellkasomból. Úgy éreztem meghalok, ha most nem csókol meg, és tölti velem az éjszakát. Tudtam, mit érez, mit szeretne, így cselekedtem.
- Szeretlek... - válaszoltam.
- Légy enyém, vagy belehalok. - búgta alig érthetően, és mégis mindent mondóan.
- Engem is ez az érzés fogott el. - suttogtam az izmos mellkasa feletti gödröcskébe.
Benyúlt a nadrág, és a bőröm közötti résbe, és azzal lehúzta rólam utolsó valamit is fedő ruhadarabom. Mikor már csak a vádlimat fedte, a csípőmtől lefelé haladva, végigsimított a combomon, ami bizsergést váltott ki belőlem. Felnéztem eddig csukva levő szemhéjam alól, és láttam, ahogy rám mosolyog. Fülig érő szájjal figyelte összes mozdulatom. Felemeltem a kezem, az arcára helyeztem. Belefeküdt a tenyerembe. Majd apró csókokkal hintve egész karom, a vállamig csúszott. Lehajtotta a melltartóm pátját. 

Engem még mindig idegesített, hogy rajta van a nadrág. Lábaimmal ismét átfontam derekát, és figyelve arra, hogy ne vegye sértésnek, tolni kezdtem a nadrágját lefelé. A lábam úgy járt csípőjén, mint a hullahopp karika. Végül is valahogy, némi segítséggel sikerült letornáznom róla azt a vacak nadrágot, ami mégis annyira jól állt neki.
Tudtam, hogy semmiféle képen nem úszhatom meg, hogy levegye rólam a melltartóm. Ezért aztán elkezdtem magam lázasan felkészíteni, hogy lélekben készen álljak a meztelenkedésre. Igazából nem is értettem, miért érdekel annyira, hogy ,meztelen vagyok, mikor ő is az lesz.
Lehúzta a másik pántot is. A hátam felé nyúlt, mire én automatikusan hozzá simultam. Arcomat izmos mellkasának selymes bőréhez nyomtam, és élveztem a gondolatot, hogy akar engem. Figyelemmel követtem, ahogy lassan egyesével kapcsolgatja ki a kampókat. Puha keze finoman simult a hátamra, és egyre beljebb csúszott, a hónom alá. Amikor a kebleim széléhez értek ujjai, a hajába mártottam enyémeket, és jóval erősebben szorítottam magamhoz.
- Engedd el magad Emily! Minden rendben. - búgta. A fülemhez emelte ajkait, majd úgy szólt. - Szeretlek...
- Hhh... - nyögtem. 

A következő pillanatban már csak forró mellkasát éreztem hideg dekoltázsomon, és láttam a fekete melltartót a földön. Tudtam, hogy Félix egy mozdulattal leszedheti rólam, de az azért még sem gondoltam, hogy meg is teszi. Az járt a fejemben, vajon miért sietteti ennyire a ruháimtól való megszabadítást? 

- Ennyire ingerelt, hogy köztünk van a melltartóm? - kérdeztem, szinte fuldokolva.
- Őszintén? Marhára... - válaszolta, miközben a vállamat csókolgatta. Éreztem, ahogy mosolyog. Egyre lejjebb barangoltak ajkai meztelen dekoltázsomon. Tehetetlennek éreztem magam, ezért inkább lassan lecsusszantam a mosdókagyló széléről, és Félixet is magam után vonva, a zuhanykabin felé vetettem magunkat. Feleszmélt, amikor észrevette, hogy már nem szorítom olyan erősen, mint azelőtt. 

- Mit csinálsz? - kérdezte lágyan, mosolyogva, még mindig a bőrömre tapadva.
- Megpróbálok eljutni veled a zuhanyzóig. - válaszoltam apró szünetekkel. Átjárt a forróság, ahogy éreztem minden egyes mozdulatát, érintését. Vele akartam lenni. Mindörökre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése