/Késtem, tudom, bocsánat Esme, ne haragudj! De most itt van! Olvashatod! :) /Lementem, hogy főzzek egy teát. Hamar készen lettem, majd kitöltöttem egy-egy csészével. Hansnak, és magamnak. Aztán elindultam felfelé a lépcsőn, egyenesen be, a vendégszobába. Hans az ágyon feküdt, és épp a kis üveg-golyót forgatta a kezében. Meglepődtem, de nem álltam meg az ajtóban. Letettem a tálcát az asztalra, és felvettem a két csészét róla. Az ágy mellé léptem, majd ránéztem az ekkor már ülő Hansra, aki kivette az egyik bögrét a kezemből. A forró tea, gomolygó gőzt köpött, és éppen az arcomba mászott. Hans egy szót sem szólt, csak letette az ágyra a golyót, és engem nézett.
Belekortyoltam a teámba, ami szinte olyan érzést keltett bennem, mintha valami lávát öntenék le, a nyelőcsövemen. A tea, fájó melegséggel ért le a gyomromba. Úgy döntöttem megvárom amíg kihűl, és nem döntöm le az egészet most azonnal. Aztán megfordult a fejemben valami. Valami, ami miatt kifúrta az oldalam a kíváncsiság. Nem bírtam megállni, így hát megtettem. A kezem akarva-akaratlanul, de nyúlni kezdett a golyóért. Éppen hogy hozzá értem, éreztem Hans nyirkos kezét az enyémen. Megijedni ugyan nem ijedtem meg, de meglepetésként ért a dolog. Hans furcsán meredt rám, amikor felnéztem rá.
- Szeretnéd megnézni? - kérdezte fojtó lassúsággal.
- Igen, nagyon. - feleltem remegő hangon.
- Rendben. - súgta.
Majd felvette a golyót. A kezem lehullott róla, így segített megtámaszkodni az ágyon. Elvettem tőle a teáját, majd a két bögrével az asztalhoz sétáltam, és letettem őket a tálcára. Halálos nyugodtsággal visszaültem az ágyra. Hans keze hurrikánszerű mozdulatokat tett, az immár levegőben forgó tárgy körül. Csak néztem, ahogy az üveg feloldódik, és a pálca, kiválik belőle. Egyenesen Hans tenyerébe zuhant. Ösztönös mozdulattal felvette a finoman kimunkált fadarabot, és mormolni kezdett valamit. Nekem úgy tűnt a saját nyelvén, de most már tudom, hogy nem németül, hanem keltául beszélt. Érdekes volt hallani, ahogyan finoman ejti a szavakat, s közben könnyű, dallamos hangja egyre mélyebbre kúszik.
Pár pillanattal később elhallgatott, és rám nézett. Csak bámult, nem szólt semmit. Éreztem, ahogy az arcom elpirosodik. Majd lassan ejtve a szavakat, alig hallhatóan szólt.:
- Miért érzed magad veszélyezve? - kérdezte.
- Nem érzem úgy. - füllentettem könnyedén.
- De úgy érzed, Én is érzem amit te. Ez a varázs eredménye. - magyarázta - Most meglepődtél, de tudod, hogy nincs okod félni. Bízol bennem. Köszönöm.
- Nincs mit. - nyögtem elhaló hangon.
- Mutassak még valamit? - kérdezte egy gyenge mosoly kíséretében.
- Ha szeretnéd... - válaszoltam feszengve, ahogy mondta.
- A következő varázs... - de nem fejezte be a mondatot. Pontosabban nem fejezhette be a mondatot.
Ugyan is Félix szinte ajtóstól rontott a szobába. Kiabálva kezdte mondandóját.:
- Mit műveltek? - kérdezte idegesen. Szinte fújtatott.
- Csak kíváncsiskodtam. - mondtam halkan - És amúgy is, legyél szíves halkítani magadon. Leendő anyósod már alszik. - vágtam a fejéhez.
Erre a mondatra eltorzult az arca. Félmosolyra húzta száját, majd bocsánatkérően szólalt meg.:
- Sajnálom. Én... én... nem akartalak zavarni benneteket. Folytassátok csak nyugodtan. Én a másik szobában leszek.
- Rendben. - helyeseltem.- Akkor leveszem róla a bűbájt, és mehet is. - nyugtatgatta szerelmemet újdonsült barátom.
- Milyen bűbájt aggattál rá. - szűrte zárt fogai közül, e pár szót.
- Csak egy érzékelőt. Kíváncsi voltam, és Ő is. Nem ártottam neki. - búgta halkan Hans, miközben a vállamra engedte kezét.
Rá villantottam egy mosolyt, majd, felálltam az ágyról, és véget vetettem a vitának.:
- Hans, kérlek vedd le rólam ezt az érdekes varázst, had nyugodjon meg Félix, rendben?
- Ahogy szeretnéd. Legyen. - mondta mosolyogva.
A következő pillanatban, mintha elhalt volna az egyik énem. Leszakadt belőlem egy
darab. A feszengés darabkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése