11. fejezet: Félix listája

  /Csöppet csúszva, de még hétvége van!:)/
A kémia termet magunk mögött hagyva, elindultunk megkeresni Rafaelt, hogy teljessé tegyük Félix listáját. De túlságosan fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mik szerepelnek még Félix listáján, úgy hogy rákérdeztem:
- Te Félix, és mik szerepelnek még ezen a ,,te listádon”?
- Többek között bemutatni téged Raffnak, anyának, és apának, és még egy pár dolog, amit elég, ha később tudsz meg…- válaszolta
sejtelmesen.
Vajon az, hogy átváltozzak, rajta van a listáján? És az hogy elvegyen, és szép hosszú életünk legyen együtt? És vajon tudja már, hogy akarok egy Killa nevű kislányt?
Nem hiszem. Sajnos. De nem lombozódtam le annyira, hogy legyen ideje észrevenni.
Hála az égnek! Erről eszembe jutott valami, aminek gyorsan hangot is adtam:
- Héj, ha te bemutogatsz mindenkinek, akkor én is be foglak mutatni a mamámnak. -
mondtam előregondolva a dolgokat. De amikor megláttam Félix arcán a mosolyt, amibe az első pillanattól beleszerettem, elszállt minden gondolatom. Csak arra tudtam figyelni, hogy Félix a szemembe néz, és a kedvenc mosolyom csak úgy terül szét az arcán, ami engem is mosolygásra kényszerített. Jól esett mosolyogni. Amikor Félix társaságában mosolygok, az nem olyan, mint amikor fotóznak. Az szívből jön. És mire ezeket végig gondoltam, már oda is értünk Raffék terméhez. Ahogy beléptünk az osztály egyszerre elhallgatott. Nem is csoda.
Egy szakadt faris csaj, az oldalán két elképesztően gyönyörű teremtéssel. Eléggé furán nézhettünk ki. Ráadásul Félix úgy fogta a kezemet, mint a régi szerelmes filmekben a fiatalok. Zárszerűen kapcsolódtak össze ujjaink. Félix csak mosolygott, én meg csak álltam ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Senki sem szólt semmit. Aztán Raff megtörte a csendet. Felállt a székéből, és odasétált Félixhez, aki elengedte a kezem, hogy lekezelhessen a bátyjával:
- Csá öcsi! Hát ő meg? Hogy-hogy veled van? És te hugi? – tette fel sorban a kérdéseket, a magas, fekete istenségnek látszó srác. Fehér póló, fekete nadrág, és ezüst fülbevaló, a bal fülben. Istenem azt hittem elolvadnak a lábaim. Majdnem összeestem.
- Hello ,,bátyó” ! Ő velem van, Emily, Ő Raff. – mutatott először Raffra, aztán pedig rám.
Félix egy cseppet sem zavartatta magát. Nem érdekelte, hogy a bátyja meg tudna fojtani egy
kanál vízben. Annyira zavarban voltam, hogy észre sem vettem, hogy a jobb kezemet, kézfogásra emeltem.
- Rafael. – rázta meg a kezemet. Szerintem mindenki érzékelte, hogy a ,,Rafael” Félixnek szól, hogy legközelebb ne Raffozza le. Vagy legalább is ne előttem.
- Emily. – mondtam szégyenemtől kipirulva.
- Igen tudom. Félix a nap 24 órájában azon fészkelődik, hogy vajon mi lehet veled. Hogy éppen mit csinálsz, és hogy melyik bugyid van rajtad. – mondta poénosan megtörve a feszültséget.
- Rafael! Az ég szerelmére nem is szokott ilyeneket gondolni az öcsénk! Ne keverd össze magaddal! – robbant ki Veroból az anyáskodás.
- Jól van na, csak vicc volt! Nem kell mindjárt tűzbe vetni, na! – állította le a húgát Raff.
Ezek után Félix, Veroniká és én elindultunk haza, mert történetesen, ez már a 6. óra után történt, de a legidősebb tündérkének, még fociedzése volt.