/Sziasztok! Újra itt, még utoljára ezen az oldalon... :,) A következő helyen találjátok a többit: http://www.amikorsutanap.blogspot.com -> 2.fül Jó olvasást! /
- Rendben, akkor zuhanyozzunk. - válaszolta, miközben lassan felém emelte tekintetét.
Kezei a derekamra csúsztak, megemeltek, és a következő pillanatban már a zuhanykabinban álltunk. Kezei becsusszantak a bugyim, alá, és lassan, alig észrevehetően lefelé kezdte húzni azt. De még mielőtt teljesen levette rólam utolsó valamit is fedő ruhadarabom, elkaptam a kezét. A csuklójánál fogva, a zuhanyzó falához szorítottam.
Jelentőségteljes pillantást vetettem rá, majd finom mozdulatokkal ajkamat a nyakára tapasztottam. Apró csókokkal hintettem vállát, majd lefelé haladva felsőtesteinek izomból álló négyzeteit. Amikor leérkeztem alsónadrágja szegélyéhez, tétováztam. Lassan, óvatosan, kicsúsztatta egyik kezét a szorításomból, majd az államnál fogva felemelte a fejem. Rá néztem, a szemébe, és egy tudtam mire készül. Csípőn ragadott, megfordított, majd háttal neki, a falhoz szorított. Gyengéden csinálta ugyan, de tudtam, hogy nem fog elengedni. Hozzám simult, kezét a derekamon éreztem. Megremegett.
Finom, kifinomult mozdulattal, a fehér neműm széléhez ért. Belecsípett a csipkébe, és elkezdte lefelé húzni. Az agyam lángra kapott. Szikrákat láttam, pedig csukva volt a szemem. Égető érzés öntött el ott, ahol meztelen bőrünk egymáshoz ért. Szaggatottan fújtuk ki a levegőt. Mély lélegzetet vettem, pont abban a pillanatban, amikor csipke leért a földre. Hátra nyúltam, és magamhoz szorítottam kedvesem fejét. Arcunk egymáshoz ért, és éreztem, hogy ő is ki van pirulva. Egyszerre olyan melegem lett, elöntött a forróság.
Egyszer csak langyos vizet éreztem a hátamon. Félix megnyitotta a zuhanyt. Zihálva nyögtem egyet, mert jól esett, hogy valami olyan is hozzám ér, ami hűvösebb nálam. Kinyitottam a szemem, és lenéztem a földre. Most már nem csak csipkét láttam, de egy fekete színű bokszert is. Akkor vettem csak észre, hogy érzek is valamit odalent, nem csak látok. A következő pillanatban, már nem a földet bámultam, hanem Félix elképesztően kék szemeit. És a bennük rejlő csillagocskákat. Sóhajtottam egy hihetetlenül gondterheltet, igazán nem szándékosan.
- Olyan óvatosan leszek, amennyire csak tudok. - súgta - Ne félj! Vigyázok rád,
Emily!
- Hhh... - ismét csak ennyi tellett tőlem.
Csípője ringatózásba kezdett. Derekamnál fogva emelt meg egy cseppet. Célzásnak vettem, és készségesen a medencéje köré fontam elernyedt lábaim. Hátrébb lépett, így pontosan a zuhanyrózsa alatt álltunk. Úgy csillogtam testén az aprócska
vízcseppek ,mint ha gyémántberakásos lenne. Ennyi... Ennyi időm volt rá, hogy ezt végig gondoljam. Aztán... Megtörtént... Éreztem, ahogy testünk egybefonódik. Egyekké lettünk. Megkaptam amit akartam.
Nem volt olyan fájdalmas mint ahogy gondoltam, de egy kis sikoly-kezdemény kiszaladt a torkomon. Felszisszent, majd mélyen a szemembe nézett. Mindent mondóan gyorsítottam a tempón, amit mostantól én diktáltam. Nyakamba temette arcát, én pedig élveztem, ahogy hűvös lehelete finoman csiklandozza dekoltázsom. Szorosan magához vont, a hátamnál fogva. A nyakába csimpaszkodtam, és beletúrtam egyik kezemmel a hajába. Átvette az irányítást, és még gyorsabban ingatta testünk.
A víz éles koppanásait, melyek csörgő hangot adtak ki, lihegéseink, és apró nyögéseink színezték. Még jó, hogy folyt a víz, mert legalább nem vízhangzott a fürdő. Pár apró mozdulatot, és egy hatalmas lökést, teljes beteljesülés követett. Olyan volt, mintha valaki, vagy valami, elnyomott volna egy ideget az agyamban. Nyomást éreztem a fejemben, szorítást a mellkasomban, és görcsöt a végtagjaimban.
Ajkunkról egyszerre távozott az élvezet sóhaja, és ez nekem mindennél többet jelentett. Kinyíltak szemeim, s mosolyogni kezdtem. Éreztem kedvesem kemény fogait a nyakamhoz érni, onnan tudtam, hogy ő is mosolyog. Leemeltem egyik lában a derekáról, de elkapta azt, a térdem hátsó hajlatánál. Segített leszállni. Majd a másik lábamat is letettem. Felnéztem, és láttam, ahogy haján, arcán és egész testén csillognak a vízcseppek, mint megannyi fényes kristály.
- Szeretlek. - lihegte.
- Én is szeretlek. - fújtam, de a mosoly még midig ott virított az arcomon.
- Ideje lenne tényleg lezuhanyoznod. - majd felnevetett.
- Igazad van, de rád sem ártana egy kis tusfürdő. - incselkedtem.
- Hát, ha így állunk... - kacérkodott - majd én megfürdetlek.
- El is várom.
Tusfürdőt nyomott a kézébe, és dörzsölni kezdte a hátam.